Legnépszerűbb dalai: Egy szál harangvirág, Gedeon bácsi, Karolina, Kék csillag, Két összeillő ember, Talán sok év után, Kósza szél, A távollét, Bús szívvel énekelni, Mint a violák, Én édes Katinkám.

Szécsi Pál 1944. március 19-én született Budapesten. Apja, Szécsi Ferenc nyelvészkutató volt, akit a II. világháború utolsó hónapjaiban agyonlőttek. Szécsi még egyéves sem volt ekkor. Az özvegyen maradt édesanya a kisfiút és két testvérét nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált. Legnagyobb lányát Bécsig magával vitte, ott azonban a pályaudvaron hagyta. Kati és Pali Magyarországon maradtak.

Későbbi pszichés gondjai, súlyos idegi problémái gyermekkorára vezethetők vissza. Az árván maradt fiú állami gondozásba került, s egészen tizenhat esztendős koráig ott is maradt. Ezután dolgozott segédmunkásként, sok helyen. Egyik munkahelyén történt, hogy egy vállalati összejövetelen valaki felfigyelt Szécsi sármos stílusára, jó mozgására. Egyenesen a kifutóra került, és hamarosan az egyik legkedveltebb férfimanöken lett belőle. 1965 szilveszterén a Gellértben lépett fel egy divatbemutatón. A műsor után átment a bárba, ahol elénekelt három számot. Valaki egy asztaltársaságtól ismét csak felfigyelt rá, s elvitte egy énektanárnőhöz. Szécsi ettől kezdve folyamatos zenei képzést kapott. 1967-ben dobogós helyezett lett az eszperantó táncdalfesztiválon, Salgótarjánban pedig egy amatőr fesztiválon megnyerte az énekesek versenyét. Még ugyanebben az évben Bánki László, a Magyar Televízió könnyűzenei osztályának vezetője fiatal tehetségeket keresett a Táncdalfesztiválra. Elment Szécsi énektanárnőjéhez, Majláth Júliához segítséget kérni.