Ihász Gábor az egyik kedvenc előadóm és zeneszerzőm volt és lesz. 16 – 17 éves lehettem mikor Temerinben a könyvesboltban (Papír Pistánál ) Magyarországi lemezeket és kazettákat kezdtek árulni. ( Ez volt az első ilyen alkalom, hogy Vajdaságban Magyar lemezeket kazettákat kezdtek árulni hivatalosan ) Én aki mindig is nagy rajongója voltam a magyar könnyűzenének, rögtön lecsaptam a kínálkozó alkalomra. Emlékszem Vasárnap volt mikor a kirakatban megláttam a Magyar együtteseket lemezeit. Alig tudtam kivárni a hétfőt, hogy megvegyem valamennyit. Nem voltam soha egy Rockefeller de most még is volt némi pénzem. Részben azért mert a nyári szünetben munkát vállaltam egy helybéli vízszerelőnél, részben azért mert már pénzért játszottunk a lagzikban, részben meg azért mert pont ekkor volt a temerini búcsú. Ilyenkor a szülőktől mindig kaptunk pénzt szórakozásra.

Én ebben a búcsúban egy vasat sem költöttem. Félretettem az összes pénzem lemezekre.
Ihász Gábor kazettája is köztük volt. Igaz hogy erről a kazettáról mindössze egy két dalt ismertem a „Múlnak a gyermekévek” és az „Olyan jól esik mindig a szívemnek” című dalt. Elmondhatom, hogy miután meghallgattam az anyagot nagyon megtetszett rajta valamennyi. Szinte nem volt rajta olyan dal ami ne lopta volna be magát a szívembe. pl. Gyerünk Srácok, Megemelem a kalapomat, Szerelmes az én lányom …
A mai napig szívesen hallgatom és játszom Ihász Gábor dalait.

Ihász Gáborról elmondhatjuk, hogy olyan dalokat írt, melyek fülbemászók, kellemesek és rólunk szól, emberekről, az életünkről a minden napjainkról.

/Faragó László /

Korai évei

Édesapja a honvédségnél hivatásos tisztként dolgozott, szabadidejében labdarúgó játékvezetőként tevékenykedett. Gábor egyetlen testvére, Kálmán a Vasasnál focizott, először magyar, később olimpiai bajnok lett (Tokió, 1964).

Középiskolai tanulmányait az Irinyi János Gimnázium és Vegyipari Szakközépiskolában kezdte 1961-ben, majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban fejezte be, ahol sikeres érettségi vizsgát tett. Itt ismerkedett meg Pintér Évával, későbbi feleségével, akivel 1966-ban házasságot kötöttek. Két évvel később megszületett lányuk, Adrienn.

Labdarúgói karrierje

Ihász Gábor labdarúgó pályafutását a Vasasnál kezdte, mint korábban bátyja, ám 20 éves korában (1966) egy rutinvizsgálatnál kiderült, hogy szívproblémái miatt versenyszerűen már nem játszhat tovább. Ezért gyúró lett a felnőtt focicsapatnál. Később a Vasas felnőtt női kézilabda csapatánál is gyúrói állást kapott.

Második felesége, Hajós Mária, a Vasasnál kézilabdázott. Tőle született fia, ifjabb Ihász Gábor 1981-ben.

Zenei pályafutása

Gitározni autodidakta módon tanult meg. Első sikeres dalával, a Kék csillag fenn az égen cíművel az 1960-as évek végén jelentkezett. Szécsi Pál zeneszerzője volt. Hazánk minden jelentősebb városában megfordult a Fonográf (együttes), a Kék csillag, az Express és más együttesekkel, Koncz Zsuzsával, Kovács Katival, Korda Györggyel, a Heilig-Eszményi párossal, sőt Szűcs Judit és Máté Péter lemezein is olvashatjuk a nevét szerzőként. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió rendszeres szereplője volt; 2 önálló nagylemeze jelent meg életében, s egy halála után, de azt is ő készítette elő. A ‘Metronóm 77’ fesztiválon a Múlnak a gyermekévek című, S. Nagy Istvánnal közösen írt szerzeménye közönségdíjat nyert.

Mindössze 40 éves volt, mikor unokája megszületett, így ő lett Magyarország első „popnagypapája”.